Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fiatalokról

2011.02.06

A Fiatalokról


Ha a szezon még oly rosszul sikerül is, mindég vannak sporttársak, akik uralják a mezőnyt. Egy kolléga azt állította egyszer, hogy a siker a fiatal galamboknál nem a minőségen múlik. Az egészség, a módszer és maga a tenyésztő a meghatározó. Egy csöppnyi igazság van benne. Ad Schaerlaeckens


 


A fiatalok jó formában megfelelő mesterfogásokkal irányítva, még saját magukat is felülmúlják. Ha valaki egy ilyen szezont megélt, úgy tűnt mintha egy egész kosár jó galambot tenyésztett volna, azonban egy évvel később fogja ezt igazán látni. Minden esetre a postagalamb minőségét teljesen figyelmen kívül hagyni, tőlem nagyon távol áll. 1996-ban a körzet 9 legjobb fiatalja az enyém volt, de később csak kevés lett belőle jó, ám azok igazán jók voltak.

 

JÓ FIATALOK, JÓ ÉVESEK?

1998-ban olyan eredményt értem el a fiatalokkal, amilyet még soha előtte. És mit mutattak később? Még soha nem neveltem annyi jót mint abban az évben.

De itt van például Michel Vanlint Belgiumban. 2003-ban neki voltak az országban a legjobb fiataljai és egy évvel később a legjobb évesei. Majd 2005-ben ismét úgy versenyzett mint egy isten.

 

MÉGEGYSZER VALAMIT A FIATALOKRÓL

Sok tenyésztő szívesebben játszana a fiatalokkal, azonban nem teszi, mert fél, hogy valamilyen hibát követ el. Ezért beszéljünk még egyszer a fiatalokról.

 

PÉLDA A:

Középhollandiában volt pl. egy sporttárs. A fiataljai egy szánalmas útról totál kimerülve jöttek haza. Ilyet gyakran átél az ember. Rossz versenyen, ahol a galambok nyilvánvalóan nehezen tudnak tájékozódni, sokkal kimerültebbnek látszanak, mintha egy útról normális időben sokkal több órát repültek volna. Ezen az alapon, tudatos ember lévén galambjait néhány napig nem engedte ki, a dúcot bezárta, hogy kényelmesen pihenjenek. Így akarta elérni, hogy gyorsan erőre kapjanak. Nos, egy fölpumpált testre teljes nyugalmat ráerőltetni a visszájára fordul. Ezt lehet a humán sportokhoz hasonlítani, amikor a sportoló a felső határig eljut, utána ki kell futni, ki kell úszni magát, a feszültséget le kell vezetni. Mit is csinálnak a kerékpárversenyzők a Tour de France-on a pihenőnapon? KERÉKPÁROZNAK!

 

PÉLDA B:

Így volt ez egyszer egy hosszútávos versenyzőnél is. Egy verseny után, fantasztikusan jó szerepelt és galambjait, hogy jól ki tudják magukat pihenni, csak szerdán engedte ki. Két héttel később ismét bekosarazta őket és ugyan azon galambok, melyek bebizonyították, hogy kitűnően tudnak repülni, siralmasan leszerepeltek.

Meg vagyok győződve arról, hogy ez a megkeményedett izom következménye volt, mert a galambok több napig zárva voltak. Jobbat tett volna egy kényszerfüdő a megérkezés napján, hogy az izmok fellazuljanak.

 

MINDENNEK ÁRA VAN

Hollandiában –sokkal többen, mint Belgiumban- a fiatalokat nemenként szétválasztva röptetik. Hátránya, hogy nehéz az előre megnevezett galambot kiválasztani, ami viszont fontos, ha valaki pénzre játszik, vagy csak egyszerűen bajnokságra megy. Éppen ezért Belgiumban többen fészekről röptetik a fiatalokat. Azonban mindennek ára van. Ebben az esetben például az a gond, hogy a fiatalok csupán egy-két hétig vannak igazán jó fészekállapotban. Az egész felkészítést viszont egy-két versenyre igazítani nagy rizikó. Ha valaki ezen a kijelölt versenyen megfelelő fészekállapotban tud küldeni(pl. néhány napos a fiók), de a szél nem játszik közre, az egész munka hiába való volt.

 

INTENZÍV TRÉNING: IGEN, DE…

Mivel Hollandiában kevesebben művelik a klasszikusnak nevezhető módszert, ezért a fészekállapotnak kisebb a szerepe. Ezért versenyeznek többen a nemenkénti szétválasztás rendszerben. Egy Limburgi galambász is megpróbálta. Főképpen az a tény sarkallta, hogy a szétválasztott fiatalok jobban repülnek a ház körül. Aztán egy hónapi versenyzés után elege lett az egészből. A versenyeken alig volt helyezése és a fiatalok a ház körül sem repültek. „Az elválasztott fiatalok, kell, hogy repüljenek, egyébként valami nincs rendben” mondtam.

Megnéztem a fiatalokat, amik kirobbantak az egészségtől, azonban minél tovább beszélgettünk, egyre inkább világos lett, hogy hol van a kutya elhantolva. Egy bizonyos dolgot teljesen rosszul csinált.

 

HOL VOLT HÁT A HIBA?

Reggel kiengedte a hímeket, este a tojókat. Ez így rendben volt, csak pontosan fordítva kellett volna. Nem vette ugyan is figyelembe, hogy a galambok tudták melyikük hol ül.

Amikor a hímeket kiengedte, a tojókat átterelte a hímek helyére. Amikor a hímek tréningje befejeződött, behívta azokat a tojók helyére. Este ugyanez fordítva történt.  Miért nem klappolt ez a gyakorlatban?

Induljunk ki abból, hogy a „szétválasztás” azért motiválja a galambokat, mert a nemek egymás iránt érdeklődnek. Mi történt a váltással? A tréning után a hímek abba a dúcrészbe ugrottak be, ahol azt várták, hogy ott vannak a tojók. Azok viszont nem voltak ott. Ha ez egy hosszabb időtartam alatt minden nap ismétlődött, kedvét szegte a hímeknek, ahelyett, hogy motiválta volna őket.

 

HOGY LEHET EZT JOBBAN CSINÁLNI?

A tréning után a hímeknek nem szabad a tojók dúcába menni és fordítva sem. A módszer megköveteli, hogy mindég a saját dúcban legyenek és csak a versenyről hazaérkezve mehetnek be a másik dúcba.

A galambok ezt hamar megtanulják, felveszik a ritmust és sokkal többre lesznek képesek. Ezzel a módszerrel minden héten, olyan teljesítményt tudnak nyújtani, amit az ember alig tart lehetségesnek.

A motivációt már arról fel lehet ismerni, ahogyan a versenyről megérkeznek. A motivált fiatalok csúcsformában szinte beviharzanak a dúcba.

A Limburgi galambász megértette a dolog logikáját és abbahagyta a váltogatott kiengedéseket. Fiataljai rövid idő alatt lendületbe jöttek.

 

A SZÜLETÉS-ÉVI TAPASZTALATSZERZÉS RENDKÍVÜL FONTOS

Az elsötétítéssel kapcsolatos sokévi tapasztalat alapján /Belgiumban még nem olyan régi/ végérvényesen meg kell cáfolni azt mítoszt, miszerint a születési évében elsötétítetten nevelt fiatalok később kevésbé értékesek.

Nagyon sok „fiatalspecialista”, akik az elsötétítés módszerének első percétől kezdve így nevelték a fiataljaikat, ugyan azokkal a galambokkal lettek bajnokok. Higgyék el, hogy az elsötétített fiatalok, mint öregek semmivel sem kisebb értékűek és az így szerzett tapasztalatoknak később nagyon nagy jelentősége van. Ha valakinek mindég ez volt az álláspontja az én voltam de ez most mellékes.

 

ÉLBEN LENNI MINDEN IDŐJÁRÁSBAN: AZ AZ IGAZI

Erre a helyre illik az oly gyakran elhangzó kérdés is „a legjobb fiatalokból lesznek később a legjobb öreg galambok is?”, és akkor jönnek olyan példák galambokról, akik fiatalon kitűnően repültek és később már nem.

Galambok melyek fiatalon jól jöttek és később már nem /vagy éppen fordítva/ mindég voltak. Az elsötétítésnek ehhez semmi köze. Nagyon jó tapasztalataim vannak az olyan fiatalokról, amelyek úgy ellen-mint hátszélben élbe repültek. Később ezek lettek az igaziak. A helyezéseket repülők viszont, akik stabilan jönnek, de igazi élhelyezést nem repülnek, ritkán lesznek jó versenyzők.

 

ÉS MÉG VALAMI

„A tenyészdúc”

Ha a tenyésztők valami erősítést akarnak szerezni, akkor azt leginkább a „tenyészdúcból” akarják megkapni. A németek ezt különösen kedvelik. Abból indulva ki, hogy a galambokon kétféle „árcédula” van felrakva: egy fiatal a verseny dúcból és egy fiatal a tenyészdúcból. Pedig mennyi sok jó galamb akad a versenygalambok utódaiból, jóllehet arányaiban a tenyészdúcból sokkal több galamb kerül ki.

„Tenyészgalamb” ez egy címke, amit egy galambra ráragasztunk. A tenyészértékhez nem sok köze van, annál több persze a remény, az elvárás, a nagy név és a származás. És természetesen az ÁR is.

                                                                                              

                                                                                                              Ford: Varga Antal