Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bánásmód és versenyzés a fiatal galambokkal

2011.02.06

Ad Schaerlaeckens

BÁNÁSMÓD ÉS VERSENYZÉS

A FIATALGALAMBOKKAL

Ford. Varga Antal

1. rész

A galambászokkal történő beszélgetések során kiderül, hogy a hozzá nem értés milyen szakadékot hozott létre, melyet néhány tenyésztő ásott meg. Azt egy gyerek is megérti, hogy galamb minősége nem lehet kérdés. Vagy talán mindenki "sumákol" aki a fiatalokkal rendkívül jól versenyez? Ezt nem akarom elhinni.

A kilencvenes évek fiatalok versenyén úgy látszott nem a legjobb galambok domináltak, hanem a legjobb tenyésztők. Azaz idő, amikor a fiatalok versenye olyan kellemes volt, mert az esélyek jobban megoszlottak, sajnos a múlté.

 

AKKOR IS VOLTAK GALAMBÁSZOK, AKIK NAGYON JÓL VERSENYEZTEK A FIATALOKKAL.

Azonban abban az időben kevésbé voltak dominánsak. Az új idők specialistái, mint szélvihar robognak át a hobbitenyésztőkön. A siker náluk a norma, az érzelmeknek semmi értelme. A fejlődés odavezetett, hogy egy kisebbség szorongatja a többieket és sportunk halad a még nagyobb egyenlőtlenség felé.

Ezért szeretnék néhány írás keretében nagyobb figyelmet szentelni a fiatalokkal való foglalkozásnak, hogy az elbizonytalanodott amatőröknek több támpontot adjunk. A meghátrálást megállítjuk. Kezdjük attól az időponttól, amikor a fiatal galamb az első szárnycsapásra vállalkozik.

 

NÉHÁNY TÁMPONT.

Természetesen az nem megoldható, hogy minden galambásznak testreszabott megoldást adjunk kérdéseire és problémáira. Minden galamb más, minden ember más és minden dúc más. Röntgenfelvételt készíteni a galamb és a tenyésztő lelkéről nem lehetséges és ez nem is olyan dolog, mint maga a módszer.

 

NEM AKARNAK REPÜLNI!

Amikor a galambok néhány hónaposak, gyakran fellép ez a probléma. Gubbadtan ülnek, keveset esznek, nem repülnek, holott normál körülmények között most kellene életvidámnak lenniük és nagy kedvvel repülni. A repülés pedig nagyon jó. Fokozza az étvágyat, erősíti az izomzatot, a tüdőt és a többi szerveket, melyek a fejlődéshez fontosak.

A legtöbb tenyésztőnek nehézséget okoz, ha galambjai ilyen krízis helyzetbe kerülnek és megkérdi önmagától, hogy vajon ilyen lusta, henyélő csapatot tenyésztett, melyek képtelenek lesznek arra, hogy díjakat repüljenek? Ebből azonban nem szabad gondot csinálni.

Mostanáig normál feltételekből indultam ki. Arról azonban márciusban nem beszélhetünk, ha a fiatalok decemberben kelnek ki a tojásból. Ezek a fiatalok vedlenek / ami a madarak számára rendellenes tavasszal / és azok a galambok, melyek vedlenek, nem repülnek. Ezt a természet így rendezte el. Nem repülnek szeptemberben, és nem repülnek tavasszal. Nem repülnek a dúc körül, és nem repülnek díjakat.

 

LEHETSÉGES HOGY BETEGEK?

Az is lehetséges, hogy a fiatalok nem repülnek, mert betegek. Legtöbbször trichomonas-ról beszélhetünk, de az utóbbi években coli is előfordult. Honnan ismerhetjük fel, hogy valami nincs rendben? Ez nem túl nehéz. Ha a galambok jó étvággyal esznek, a széklet rendben van és a torok is jól néz ki, akkor nem szabad ebből gondot csinálni. Ezzel szemben, ha a "nem repülő" galambok bágyadtan néznek ki, keveset esznek és a felvett takarmány nem emésztődik el, sőt egyesek kihányják azt, akkor már problémával állunk szemben. Az ilyen galambok nem hullatnak pehelytollat és nem is fürödnek.

A széklet úgymond annál jobb, minél kisebb és annál rosszabb, minél zöldebb. Ez a zöldes széklet gyakran nyálkás és ragadós, rátapad a spaklira.

 

A SAJÁT DÚCOMRÓL.

Nekem is voltak az évek során olyan téli fiataljaim, melyek nem voltak rendben. Sokáig arra gondoltam, hogy a cementcserépen burjánzó moszat az oka. Mint kiderült azonban, nem az volt. Azt a trichomonas idézte elő gyomor- és bélbántalmakkal együtt. Természetesen ez ellen be kellett avatkozni, mégpedig Ridsol S-el / ronidasol / és Altabactine-val /doxycyclin / együtt és egy hétig. Szemmel látható, ahogy erőre kapnak. Kisimulnak, megjön az étvágy, a széklet ismét jól néz ki és a galambok is olyanok lesznek, mint jó erőben lévő fiataloknak lenni kell.

 

VÁLTOZTATNI KELLETT.

Néhány évvel ezelőtt azonban a módszeren változtatni kellett. A gondot a "coli" okozta, amivel szemben az altabactine már nem volt megoldás. Akkor hogyan tovább? Jelenleg több jó termék is van, mely kiutat kínál. A bosszantó viszont az, hogy amelyik az egyiken segít, nem feltétlen segít a másikon.

Úgy gondolom, hogy a coli elleni gyógyszereknél egy kis szerencsére is szükség van. Minden esetben beszéljék ezt meg az állatorvossal.

 

AZ ELSŐ ÉLETÉV A LEGMEGFELELŐBB ARRA, HOGY A FIATALOK ELSAJÁTÍTSÁK A MEGFELELŐ VISELKEDÉSI FORMÁKAT.

Ez emberi vonatkozásban is így van. Minden nevelő tudja, milyen fontos a helyes magatartást egészen fiatal korban elsajátítani. Egy gyereket, aki az első éveiben rossz viselkedési formákat vesz fel, később nagyon nehéz a helyes útra terelni. A galamboknál sincs ez másképpen.

A versenyszezonban éveken keresztül ugyanazokat a jajveszékelésket, fogcsikorgatásokat lehet hallani. Hogy az embernek micsoda pechje van, "A galamb időben megjön, azonban a bemenet! Egy katasztrófa." És kétségek közt kérdezi magától a tenyésztő, miért pont neki kell ezzel a szerencsétlenséggel találkozni, másoknak miért van olyan galambjuk, amelyik azonnal beugrik. Ez azonban nem a minőségen múlik, azok a galambok formában vannak és azokkal akkor is lehet eredményt felmutatni ha az az átkozott pechje lett volna, hogy olyan galambjai vannak, melyek nem akarnak beugrani.

Természetesen vannak galambok, melyek természetüknél fogva nehezen mennek be a dúcba, azonban ilyen csak nagyon kevés van. Azok a galambok, melyek nehezen ugranak be a tenyésztő által lettek olyanná!

 

A GALAMBOK ISMERIK A TENYÉSZTŐT, A TENYÉSZTŐ A GALAMBOKAT.

Hogy mire gondolok, hamar érthetővé válik, ha megnézzük, hogyan bánik egy "specialista", ahogy ma nevezzük, a galambjaival. Ahogy a galambok őt ismerik, ugyanúgy ismeri ő a galambokat. Ezzel szemben vannak, akik a galambjaikat alig tudják megfogni, mert az páni félelemmel menekül, ha meglátja a dúcban. Az ilyen ember biztosan nem szakember. Ez több mint logikus. Hogyan lehet egy galambtól elvárni, hogy ilyen dúcban jól érezze magát, otthonának tekintse, amikor abban a dúcban félelemnek és ijedtségnek van kitéve. Olykor szinte szánalmat érez az ember, amikor meglátja, hogyan bánik a galambjaival. Éppen a lába közé szorítva, vagy az ablaknak nyomva "csípi el" lábánál, vagy szárnyánál fogva. Az eseményt egy tollfelhő kíséri, mely ékes bizonyítéka a tenyésztő abszolút alkalmatlanságának.

Nagy optimizmus szükséges ahhoz, hogy az így kezelt galambtól elvárja, hogy a versenyről hazaérve azonnal berohanjon a dúcba.

 

AZ EMBEREK MENNYIRE MEG TUDNAK VÁLTOZNI...

Szinte szánalmas látni, ahogy egy látszólag normális emberbe egy idegen lélek bevándorol, amikor a galambok egy versenyről hazatérnek. Izzadságtól gyöngyöző homlokkal futkos idegesen ide-oda. Saját magát is túlharsogó hangon kiabál, "gyere, gyere, gyere", ha a galamb végül lemerészkedik a beugróra, majd onnan megriadva ismét felrepül. A következmény, még több időveszteség. Időközben olykor még érkezik galamb, aki ezt az egészet szintén nem tudja felfogni.

Miért kell ilyen bolondul viselkedni? A takarmányos bögrével zörögni, nem igazán idevaló kifejezéseket ordibálni? Szegény galamb és szegény galambász. A galamb számára a galambász ugyanúgy a dúcához tartozik, mint pl. az itató. Az itató ugyanaz szombat délelőtt, mint a hét többi napján és bizony a tenyésztőnek is olyannak kell lenni. Minden állat, úgy a galamb is saját környezetéhez szokik. Ehhez nem illik olyan tenyésztő, aki nem mindig ugyanaz.  

Soha ne vadássz a galambra hátulról. Akkor sem, ha fontos látogatód van. Maradj mindig önmagad! Ha mérges vagyok, vagy sietek, távolmaradok a dúctól. Ismerem magam. Ha ilyenkor egy galambnak mellényúlok, nem adom fel. Következik egy második kísérlet, ami már kevésbé gyengéd, mint az első.

Mindig ugyanazt a ruhát vedd fel. A sikeres postagalambsporthoz sokkal több kell, mint jó galambok, jó dúcok, egészségügyi dolgok, takarmányozás, tréning stb.

 

2. rész

 

EZEK ÁLLANDÓAN FONTOSAK, DE CSAK SZEMEK A LÁNCBAN.

Régebben készítettem fotókat fiatalokról, melyek jól repültek. Látniuk kellett volna, hogyan kezelte őket a gazda. Semmi fogdosás, semmi keresgélés, a tenyésztő tudta hol ül és vakon levette az ülőkéről. És milyen könnyen lehetett dirigálni ezeket a galambokat. Egykézzel be lehetett őket állitani a kívánt pozicióba. Nem voltak vad, menekülésre kész pislogó nyulak, hanem pont az ellenkezője. Senki ne higgye, hogy léteznek ilyen könnyen fotografálható galambok. Ezek a galambok ilyenek lettek! Mert a gazda tudta, hogy ez milyen fontos. A mi környékünkön csaknem közmondássá vált, ahogy a galambjaim a versenyekről a dúcba viharzanak. Én soha nem fogok galambjaimra hátulról vadászni, úgy mozgok a dúcban, mint a lassított felvétel, galambjaimat tisztelettel kezelem és ezért nagyon sokat kapok vissza tőlük.

 

SOK HÜ-HÓ SEMMIÉRT? EGY ANEKDOTA.

Staf Martensről, a melselei kovácsról egy csinos kis anekdota született. Talán tényleg nem több egy anekdotánál, de emiatt sem kevésbé érdekes. Staf, mint említettem kovács volt és annak idején, egész héten az üllő mellett állt és verte a kalapáccsal, ami nagy csörömpöléssel, zajjal járt. Egy alkalommal korai galambja érkezett, ami a ház urának legnagyobb mérgére a tetőn üdögélt. Mivel Stafnak a postagalmbsport a kisujjában volt megérezte, hogy a galamb mit érzett: Nem érezte magát otthon a nagy csend miatt. Rohant a kovácsműhelybe elkezdett rettenetesen kalapálni, lármázni. A galamb rögtön felismerte régi, megszokott környezetét és már is sietett a dúcba.

A fiatalokkal való bánásmódnak mindenekelőtt a versenyeken van lényeges jelentősége. Ez egy adottság, amivel egyesek természetüknél fogva rendelkeznek, míg mások soha nem tanulják meg.

 

A KÉZ SOKAT ELÁRUL...

Mindenekelőtt a tenyésztő keze játszik nagy szerepet az ember és galamb bizalmas kapcsolatában. Azzal lehet a galambot megfogni és kézbentartani. A galambnak a kezet nem szabad ellenségnek tekinteni, ami számára fájdalmat okoz, vagy a tollait összeborzolja. Mindenekelőtt a verseny utáni megfogásnak kell nagyon óvatosnak lenni.

Egy tenyésztőnek, akinek félénk galambjai vannak, olyan keze van, amitől félnek a galambjai. De ez a félelem nem a természetük, hanem beléjük lett nevelve. A tenyésztőtől, aki durván fogta meg őket. A tenyésztőtől, akinek semmi érzéke nincs a galambokkal való bánásmódhoz. Annak a tenyésztőnek is van keze, akinek galambjai verseny után tódulnak a dúcba. Ezek a kezek ugyanúgy néznek ki, mint azok melyektől a galambok fejvesztve menekülnek.

Akkor járunk el helyesen, ha galambjainkat egy kézzel le tudjuk venni ülőhelyükről.

Akkor követünk el hibát, ha a galambra felülről két kézzel egyszerre rácsapunk. A galamb ilyenkor kiszolgáltatottnak érzi magát. Olyan tenyésztő, aki egy galambot nem tud elfogadható módon a kezében tartani, sokkal több van, mint gondolnánk.

 

NÉHA AZ EMBER NÉZNI SEM TUDJA.

Elég sok látogatót kapok, jóllehet ezt nem teszem szívesen, nem tudom mindig elkerülni, hogy a galambokat kézbeadjam. Ezt sokszor nézni is rossz. És akkor még nem beszéltem a szárnyról, vagy egy csőr kinyitásról. A galambnak a kézben a tenyértől megtámasztva kell feküdni. Ha nem tartják helyesen a galambot mozgolódni kezd, akkor jobban megszorítják, mert a galamb mozgolódik. Eközben az ember minden szimpátiáját elveszíti, eljátssza.

Soha ne mérgelődj, egy galambon és ne vadássz rá hátulról. A galambnak nagyon jó az emlékezőtehetsége. Egyetlen nyers mozdulat, egyetlen durva megfogás a hazaérkezéskor és a bizalom eltűnhet. És a bizalmat visszakapni nem egyszerű. Eltarthat hetekig. Néha a hibát soha nem lehet jóvátenni.

 

AZ ELENGEDÉS EGY MŰVÉSZET?

Maga az elengedése egy galambnak, egy adottság, amivel nem mindenki rendelkezik. Feleslegesnek kellene lenni erről a banalitásról beszélni, vagy írni, ha nem lenne sok olyan galambász, akik ezt nem tudják helyesen csinálni. Ezek hagyják a galambot egyszerűen kiesni a kezükből. Olyan ember, aki ilyen durván és figyeletlenül bánik a galambbal, soha nem lesz "fiatalgalamb-specialista". Ha a galambot egyszerűen hagyjuk leesni, azzal természetellenes erőfeszítésre késztetjük, időben kinyitni a szárnyát, hogy megfelelően tudjon landolni. Tegye a galambot óvatosan a helyére, vagy engedje felfelé az ülőkére, vagy a fészekbe repülni. Ezek semmiségek? Lehetséges, de nagyon fontos semmiségek. Azon a módon, ahogy valaki egy galambot kézben tart, olykor észrevehető, hogy egy "bajnokkal" van dolgunk, vagy valaki olyannal, aki sosem lesz az.

 

A GYAKORI MUTOGATÁS ÉRTELMETLEN.

Tulajdonképpen abból semmi jó nem származik, ha idegeneket engedünk a dúcba és főleg nem a fiatalok dúcába. Ilyen alkalmakkor értékeljük a fiatalokat, ami később szomorúságot is okozhat. Az ember büszkén mutatja a fiatalokat, főleg egyet, ami a legjobban tetszik, úgymond a favoritot. Sajnos ismételten van olyan tapasztalatom, hogy a fiatal, amit leggyakrabban vettem a kezembe, egy szépnapon örökre eltűnt.

 

NÁLAM KIALAKULT EGY RITUÁLÉ.

Én a következőképpen járok el, hogy a fiataljaimat kezemhez szoktassam. Minden este végbemegy a dúcomban ugyanaz a rituálé. Kezembe veszem az etetőbögrét, és minden galambra szentelek egy kis figyelmet. Egy keveréket kapnak, amely grittből, aprómagból és mogyoróból áll. Némelyiknek megsimogatom a fejét, vagy játszok kicsit vele. Olykor ez a játék kissé a küzdelemhez hasonlít. Úgy teszek, mintha a galambot el akarnám űzni a helyéről, de egyúttal ügyelek arra, hogy ez nehogy megtörténjen. A galamb a harc közben a szárnyával ütögeti a kezemet. Ezt nagyon hamar tudják. Ha belépek a dúcba, nem mozdulnak a helyükről és mintha azt mondanának:"jössz már végre?" Néhányan azonnal turbékolni kezdenek. Kinyújtom a kezem egy üres ülőke felé, néhány galamb rögtön odarepül, mert valami nyalánkságot remél. Sok tenyésztőnél ennek pont az ellenkezője történik: Kinyújtja a kezét és a galambok rögtön elrepülnek.

 

 

 

A GRITT-TALÁN FONTOSABB, MINT SOK MÁS.

Miért minden nap gritt? Ez a galamb számára egy nagyon fontos kiegészítő. Talán fontosabb, mint a vitamin és más dolog, amiről széltében-hosszában beszélünk. Mi az oka, hogy a grittnek, oly kevés figyelmet szentelnek, holott ez annyira fontos. Ezt nem nehéz megmagyarázni. Mert azon csak keveset lehet keresni. A normál takarmányon egyébként szintén csak keveset lehet keresni, ezért kerülnek előtérbe más dolgok. Dolgok, melyeken sokat keresnek, de a galambok legszívesebben lemondanának róla. A nagyon fontos gritt - ellentétben azzal, amit hallani lehet - nem tartozik a dúcba. A gritt mindig tartalmaz kevés port (és egy dúcba sohasem lehet por) és a galambok nem szívesen csipkedik a port. Emiatt a grittet rendszeresen frissen kell adni a galamboknak.

 

A GYORS BEUGRÁS, OLYAN MINT EGY JUTALOM.

Ha valami van, amit nagyon utálok, azok a galambok, melyek a versenyről hazaérve nem ugranak be! Mivel tudom, hogy az én galambjaim beviharzanak a dúcba, nyugodt érzéssel várhatom őket. Vannak viszont tenyésztők, akiket elfog az idegesség, ha tudják hogy jönnek a galambok. De miért olyan idegesek? Mert tudják, hogy galambjaik nagyon rosszul mennek be. És azt is tudják, hogy ez a saját bűnük.

 

3. rész

 

A fiatalok dúcában az ülőkének valóban "ülőkének" kell lenni.

Még mindég nagyon sok dúcban találunk háromszög ülőkéket /u.n. lepkéket/. Nagyon szépek úgy sorban egymás mellett, én azonban semmire sem tartom azokat. Legalábbis akkor, ha a fiataloktól teljesítményt is elvárunk.

Ezt a következőkkel támasztom alá:

-  A lepke a galamb számára sok menekülési lehetőséget nyújt, ha az ember meg akarja fogni.         .

-  Nem ad lehetőséget arra, hogy a galambot valamilyen nyalánksággal, grittel megkínáljuk.

-  Kevés "tartást" ad a galambnak, ha játszani akarunk vele, ha "szeretgetni" akarjuk.

 

AZ ÜLŐFÜLKÉK SOKKAL JOBBAK.

Az a legjobb, ha kissé mélyebbre készítjük, és több van belőle, mint amennyi a galamb. Nagyon jól néz ki, ha minden fülke el van foglalva, emiatt azonban a dúcban a hangulat nem a legjobb. Ha egy galambnak gondot jelent ülőfülkét szerezni magának, az nem segíti elő a dúchoz való kötődését. Mindig gondoskodjunk arról, hogy a dúcban több legyen a hely, mint a galamb.

 

A FIATALSPECIALISTÁK NEM ADNAK A MEGÉRZÉSRE.

Ezt nagy hibának tartom. Egy ilyen"megérzés" pl. a takarmányozás. Ez hatalmas fegyver a szakemberek kezében, másoknak viszont elemi csapás. Leggyakrabban azért, mert túl puhák. A sok panasz a szófogadatlan galambokról azon alapul, hogy a galambok állandóan találnak takarmányt a dúcban. Egy fiatal dúcban tulajdonképpen sohasem szabad takarmánynak lenni. A takarmány a legjobb eszköz az állatok kiképzésében. Biztos vagyok benne, hogy egy jó kutyakiképzőnek engedelmes galambjai is vannak.

A tenyésztő két szép szeméért, soha nem fognak hozzá kötődni a galambjai. Nem kell őket éhesnek hagyni, de a tenyésztő kezében a takarmányos bögre (különböző konzervdobozokból átoperált kotla) mindig szívesen fogadott látvány legyen a galambok számára. Egy "jel", hogy a dúcba kell menni. És ennek így kell lenni hétközben és a versenyen is!

Mindég akad néhány keményfejű, aki nem engedelmeskedik, és így nagyon egyszerűen lehet élete hátralévő részében fegyelmezetlen galambot nevelni. Mit kell tennünk, hogy egy ilyen használhatatlan galambot kapjunk? Egyszerűen várni, amíg számtalan hívogatás, kérlelés után végre bejön, aztán megetetni. Tehát a csökönyös viselkedéséért még meg is jutalmazzuk. Ez után biztosak lehetünk benne, hogy abból a galambból már semmi sem lesz.

 

PEDIG NAGYON EGYSZERŰ AZ ILYEN KEZDETI ÖNFEJŰBŐL SZELÍD, SZÓFOGADÓ GALAMBOT NEVELNI.

Mit kell tenni? Nagyon egyszerű: meg kell leckéztetni. Ahelyett, hogy az idegtépő bemenete után megjutalmazzuk, le kell vonni a tanulságot: semmi takarmány. Pontosabban: ha 3o galmbból 47 megfelelően reagált, amikor behívtuk, a 3 kintlévőnek semmit nem adunk. Egy szemet sem. Legtöbbször, már a következő napon megtanulja a leckét.

A dúcom előtt a bejáró egy szputnyik. Mögötte van egy ablak. Már többször előfordult, hogy barátaim csodálkoztak azon, hogy este abban galambot láttak. Ez nem figyelmetlenség volt. Én tudtam jól, hogy még egy galamb kint van. Ez a galamb meg lett büntetve. Mit csináltam? Amikor a galambok benn vannak, az ablakot bezárom és már nem is nyitom ki. Ez az egy, aki kitáncolt a sorból, kénytelen egy éjszakát kint aludni. Kemény? Nem gondolom. Egy éjszakai kintalvástól galamb még sosem lett beteg.

 

A GALAMBOKNAK FEGYELMEZETTEKNEK KELL LENNI.

Nem a tenyésztőnek kell a galambok viselkedéséhez igazodni, hanem a galamboknak kell őhozzá. Ő a tábornok a galambok a katonák. És egy katona, amely nincs kiképezve, nem jó katona. Minden, az ember szolgálatában álló állatnak, fegyelmezettnek kell lenni. És a fegyelem gyakran azt jelenti: "Aki nem akar hallani, annak érezni kell".

Ismerek tenyésztőket, akiknek mindig egy kis botocska van a kezében, amikor a dúcban van. Ők szó szerint tábornokok. Ezek kivétel nélkül mind kiváló postagalamb tenyésztők.

 

IGEN, FEGYELEM. AZONBAN NEM TÚL KORÁN!

A fegyelmezés megkezdését a takarmányos dobozzal korán kell kezdeni, de nem túl korán! Nálam a fiatalok 10 hónapos korukig sok takarmányt és sok szabadidőt kapnak. Kedvük szerint megismerhetik a környéket. Ezzel a módszerrel nem olyan nagy az esély arra, hogy elvesszenek, ha valamitől hirtelen megriadnak.

Van egy hátránya is, mert sok szabadidőben a fiatalkori kíváncsiságtól hajtva mindenbe belecsipkednek, mindent megvizsgálnak. Pontosan, mint a kisgyerek, aki a világot eleinte mindent a szájába véve ismeri meg. A mindenbe való csipkedés, kotorászás hátrányokkal is jár, ha eldugult csatornákat, bemoszatosodott tetőrészeket találnak a környező házakon. Azonban ez a szabadság az első hetekben rendkívül fontos.

Ha mindjárt a kezdetben korlátozzuk a szabadrepülést, és nagyon korán kezdjük el a tréninget, akkor fiataljaink nagyon könnyen elvesznek.

 

A FIATALOK NAGYON GYORSAN TANULNAK!

A "nagy szabadság" periódus után kezdődik a következő szakasz: a dresszúra. Én a következő képpen járok el; kb. 1 hétig, olyan kevés takarmányt kapnak, hogy amint meglátnak, felém rohannak, nekem repülnek. Ettől egyáltalán nem szenvednek, sőt ellenkezőleg. Egy éhségkúra inkább gyógyhatással van. Vannak tenyésztők, akik ezt szokás szerint megteszik, mert azt állítják, hogy ennek vértisztító hatása van.

Ez a rövid idejű éhségkúra a fiatalok számára véglegesen világossá teszi, hogy ki az úr! Számukra ez egy nagyon tanulságos időszak! Nagyon szeretnének megtölteni a gyomrukat, azonban nincs takarmány. Nagyon gyorsan rájönnek, hogy teljes egészében a tenyésztőtől függenek. Ez egy olyan valami, amit nagyon jól megjegyeznek. Legalábbis akkor, ha a tenyésztő ez után nem követi el ismét azt a hibát, hogy bőségesen eteti őket.

 

A DRESSZURA UTÁN VÁLTOZÁS KÖVETKEZIK.

A takarmányozás annyit jelent: elegendő takarmány, azonban egy szemmel se több. A galambok sose lesznek igazán éhesek, de mindig lesz étvágyuk. A "tetőkönbumlizásnak" vége. A galamb csak életének első 3 hónapjában lehet tetőpiszkító. A tető a városi galambok „kiváltsága”. Nem a postagalamboké! Ettől kezdve a jelszó: vagy a levegőben, vagy a dúcon, de inkább a dúcban. Amikor bejönnek mindig kapjanak takarmányt, vagy valamilyen nyalánkságot. Sok tenyésztőnek állandóan van a zsebében kevés aprómag, abból ad minden alkalommal, amikor a dúcba megy. Az ilyen tenyésztő nagyon jó tudja, mire megy ki a játék.

 

VAN-E IDEÁLIS TAKARMÁNYKEVERÉK?

A pontos takarmány-összeállítás elméletét, melyet különböző gyártók és „szakemberek” akarnak velünk elhitetni, nem tartom igazán meggyőzőnek. Követhetünk el hibákat, természetesen. A takarmány lehet túl nehéz, túl sok borsó pl., vagy túl egyoldalú. Azonban azt senki nem tudja nekem bebeszélni, hogy néhány százalékkal több, vagy kevesebb bizonyos magokból oly nagy befolyással bír. Nagyon sok jó galambász takarmányoz nagyon is különböző képpen ahhoz, hogy egyáltalán legyen egy tökéletes összeállítás.

Az én takarmányozási módom lehet, hogy nem a legjobb, de az eredményeket tekintve igazán jó! Elmondom, hogyan teszem:

Az elválasztás után fél "normál" és fél"Lütticher Mischung", vagy"junior". Még semmi árpa és tisztítókeverék.

A sík tisztítókeverék hátránya, hogy sok apró magot tartalmaz és azt az elválasztás után nem tartom jónak. Sok fiatalgalamb hajlamos arra, hogy az apró magokat felszedje, ami elég fáradságos számára, hogy a begye megteljen.

 A tisztítómag nélküli nehéz keveréket kb. 3 hónapig kapják. Tehát addig, még a dresszúra meg nem kezdődik.

 

EZUTÁN LÉP A PROGRAMBA A TISZTÍTÓKEVERÉK.

Innentől kezdve a következő keveréket kapják: 1/35d"normál", l/3-ad "Lütticher Mischung" és 1/3-ad tisztítókeverék. A "könnyebb" keverék hatására a mellizom kifényesedik, és kedvet kapnak a repüléshez.

 

 

4. rész

 A takarmányozásra lényegesen kisebb súlyt helyezek, mint némely sporttársam. A 3-fázisos takarmányozást - ahogy azt az özvegyeknél alkalmazzák - nem csinálom a fiatalgalambjaimnál. A gyűjtési napon kívül mindég ugyanazt a keveréket kapják. Akkor csak reggel etetek, de dupla porciót kapnak. Ez olyan mennyiség, hogy a kosarazáskor is van még néhány szem az etetőben.

Az eljárás előnye abban áll, hogy akkor ehetnek, amikor akarnak és így a kosarazás előtt közvetlenül, már nem esznek. Nem mennek tehát éhesen a kosárba, de nem is tele beggyel. Tele beggyel bekosarazni galambot éppoly hibának tartom, mint olyan galambot bekosarazni, amelyik túl sokat ivott.

Hogy ennek így kell lenni, ahogy én csinálom? Egyáltalán nem. Viszont fiataljaim minden évben ízzé-porrá törik az ellenfelet és nem kell a versenyek után bujkálnom az ellenfeleim elől. Sőt, pont ellenkezőleg. Tehát a saját gyakorlatom nem lehet rossz.

 

TÉLITENYÉSZTÉS.EGY DOLOG A FIATALOK VERSENYÉNEK NORMALIZÁCIÓJÁHOZ.

Azoknak a tenyésztőknek a száma, akik Hollandiában telitenyésztést folytatnak, közelit a loo %-hoz! A telitenyésztés a legjobb út a fiatalok versenyének normalizációjához. Belgiumban ez már régen kézenfekvő. Ott már májusban kosárba kerülnek a fiatalok és olyan galambokkal, melyek akkor 8 hetesek aligha lehet a versenyeken résztvenni. Hollandiában a versenyek egy hónappal később kezdődnek. Itt tehát lehet később párosítani és részt lehet venni a fiatalok versenyén, mivel ezek már elég érettek. Ennek ellenére a legtöbb holland telitenyésztést folytat. Miért? Ez egyrészt a fiatal versenyek népszerűségéből fakad és különösképpen a hosszútávú versenyek miatt.

A szürke régi időkben mindez mellékes volt. Akkor azért röptették a fiatalokat, mert az egy szükség volt."A fiataloknak tréningezni kell és tapasztalatot gyűjteni. Miért ne röptetném hát őket". Mondták. A végső fordulat az ötvenes években következett be, a nagy, Orleansi Fiatalok Nemzeti Versenyének megrendezésével. Egy kezdeményezés, amely eleinte hatalmas ellenállásba ütközött és az ellenállást még fokozta, hogy az első Orleans-verseny totál katasztrófával végződött. "Ezt előre lehetett tudni. Nagy távolság ez a fiatalok számára", kiáltották a szkeptikusok kórusban.

 

AZ IDŐK AZONBAN MEGVÁLTOZTAK.

Manapság már a korai keltésű fiatalokat, teljesen magától érthető módon 500 km-re, vagy még annál is nagyobb távolságra bekosarazzák. És ezek a versenyek legtöbbször problémamentesen lezajlanak. Még a hosszútávú versenyzők - akik tulajdonképpen nem fiatalverseny specialisták - sem maradnak ki ebből. Hogy ők a saját területükön, a hosszútávon, a középtávú specialistáktól vereséget szenvednek, főképpen erre vezetik vissza.

A teóriákat, melyeket régen senki nem merte megkérdőjelezni, melyektől az idősebb generáció sem tud megszabadulni és úgy követi mint egy árnyék. És ezért nem tudják követni a tenyésztők fiatal generációját, akik a végtelenségig motivált és nagy tapasztalattal rendelkező galambokkal versenyeznek és minden határt átlépnek.

A specialisták túlnyomóan telitenyésztésű galambokkal versenyeznek. Ezek idősebbek, ezáltal sokkal többet lehet őket tréningeztetni, könnyen utaztathatók fészekről, vagy akár özvegységi módszerrel is. De náluk kevesebb problémát okoz a vedlés is.

 

A TÉLITENYÉSZTÉSŰ FIATALOKAT KORÁN KELLL TRÉNINGEZTETNI.

Ha teljesítményre törekszünk,a téli tenyésztés elveszett fáradozás, ha a fiatalokat júliusban kezdjük tréningeztetni. A tapasztalat azt mutatta, hogy azok a galambok, melyeket féléves korukban kezdik el mozgatni, nehezen jönnek lendületbe és nagyon könnyen elvesznek. Az első ismerkedés a kosárral a harmadik és negyedik hónap között meg kell, hogy történjen. Természetesen eddig néhány feltételnek teljesülnie kell:

a. /egészségesnek kell lenniük

Hogy ez tényleg fennáll, elárulják azzal, ahogyan a dúcban viselkednek, ahogy kirepülnek és saját maguktól hajtva hosszan repülnek. Azok a fiatalok, melyek maguktól nem repülnek, soha nem szabad tréningeztetni, nem beszélve a versenyzésről

b./a második feltétel a megfelelő, kedvező időjárás.

Az első ismerkedés a kosárral mindig jó időben történjen. Extrém időjárási körülmények, szokatlanul erős szél, eső, köd, pára sokkolják a tapasztalatlan galambokat.

 

A SZUPERHAZUGOK! A HATÁSVADÁSZ TENYÉSZTŐK.

Ezek a szuperbajnokok, akik úgy gyűrik le az ellenfeleket, hogy galambjaik alig láttak kosarat. Erre azt mondhatom, ezek nem szuperbajnokok, hanem szuperhazugok! Ezek a galambászok olyan hatást akarnak kelteni, hogy úgy érik el kiváló eredményeiket, hogy galambjaik előtte alig látnak kosarat, tehát ezek micsoda klasszis galambok lehetnek! Amerikában és Taiwanban, ahol szokatlanul nagy pénzösszegekben játszanak, tudja meg az ember pontosan, mit jelent olyan galambokra fogadni, melyekkel épp csak hogy tréningeztek. Ilyen galambokkal aligha tűnik fel valaki a díjlistán!

 

BUTÁK LENNÉNEK?

A KÉSEI FIATALOK MÁSKÉNT VISELKEDNEK.

A megfelelő tréning hiányát a kései fiatalokon tapasztaljuk leginkább, melyek augusztusban, vagy szeptemberben kelnek. Ha ezeket születési évükben nem tudjuk tréningezni, évesen csak egyszer kell őket bekosarazni. Aztán soha többé nem látunk egyetlen tollat sem belőlük. "Mert ezek butábbak" lehet néhol olvasni. Ez egy különös álláspont. Ezt nem tudom felfogni, hogy azok a fiatalok, melyek a nyárvégén kelnek, miért lennének butábbak testvéreiknél, melyek januárban, vagy februárban keltek. Miért van ezekből a nagy veszteség?

A kései fiatalok teljesen másképp viselkednek. Ők nem "húznak" el. Ezek rögtön vedleni kezdenek és a vedlő galambok nem repülnek.

Hogy talán az nem elegendő, ha ezek egészen fiatalon maguktól repülnek? Hogy ezeket talán el kéne hordani privát tréningre is? Számomra nagyon nagy különbség van olyan fiatalok között, melyek húznak, vagy amelyek zsinórban, a kilométerek tucatjait repülik hazafelé.

A jó tréning tehát követelmény, ha valaki teljesítményt vár el. Mindazok a bajnokok, akik fiataljaikkal sokat vannak úton, biztos nem csupán szórakozásból teszik.

A gyakorlatban akad mindezekre kézzelfogható bizonyíték.

Vannak területek, ahol a nyár végén a korai és a későbbi kelélő fiatalok együtt konkurálnak. De soha nem fordult még elő, hogy olyan út lett volna, ahol a késeiek ugyanolyan jól érkeztek haza, mint az idősebb fiatalok. A különbség a sebességben és a díjlista időtartamában nagyon eltérő. Ez szinte szabály. Olyan tapasztalatlan, amely nagyobb előnnyel jön meg a korai galambok előtt, csak kivétel. A kivételek viszont semmit nem bizonyítanak.

 

SOK TRÉNING ÉS KÖZÖS FELENGEDÉS FELTÉTLEN SZÜKSÉGES.

Az Orleansi Nemzeti Fiatalok versenyének lefolyása a Holland Ostbrabantban, nekem is és több keletbrabantinak sok gondot okoz. Minden alaklommal, még kedvező szél esetén is a verseny sokkal rosszabbul sikerül, mint bárhol. A Reuseli terület tenyésztői /szintén Ost- brabant tehát/ az elmúlt időszakban többször megpróbálták afféle Belga-Holland konkurenciában az Arendonki Régiót megleckéztetni, de a még alig repült holland galambok a már május óta versenyző rutinos belga galambokkal szemben csak ritkán tudtak lépést tartani.

Mert ezek rosszabb galambok? Ez a magyarázat túl egyszerű. Belgium és Hollandia egész területén fantasztikus jól versenyeznek azokkal a galambokkal, melyek Ostbrabantból származnak! A kevesebb tréning és közös feleresztés lehetősége a válasz a feltett kérdésre, hogy az Orleansi versenyek itt miért kevésbé sikeresek és a belgák ellen alulmaradunk.

A fiataloknak tehát lehetőséget kell adni a tapasztalat gyűjtésre. Számomra ez tűnik feltétlenül szükségesnek.

 

5. rész

TRÉNING ÉS IVÓVÍZ

Hogy milyen jelentősége van a fiataloknál a tapasztalatnak a versenyzésben, a holland 1988-as Orleans Verseny mutatta meg. Északhollandiában a "Centrum 1419" egyesület galambászai az egész Rayont nevetségessé tették. Azok 433 galambot kosaraztak be 3 %-a a küldött galamboknak. Ebből a 433 galambból a 2o. helyezett a díjlistán a 47. helyet foglalta el és mindezt 12328 galambbal szemben.

Talán helyzeti előnyük volt? Egyáltalán nem. A magyarázat egészen egyszerű.

A "Centrum 1419" az egész szezonban a "CC Südholland" röptetésein vett részt, ahol a programban sokkal több út szerepelt, mint azoknak a Rayoniaknak, akikkel Orleansból versenyeztek.

 

l98l. MÉG EGY KICSIVEL MENJÜNK VISSZÁBB!

A következő példáért menjünk még egy kicsit visszább a múltba: 1981 és ismét egy Orleans Verseny. Ez a verseny éppen olyan nehéz volt, mint az aznap megrendezett Burges a belgáknak. A mi Rayoni egyesületünkben rossz idő miatt, 3 fiatalok útja is le lett fújva. Azonban Rayonban voltak tenyésztők, akik szombaton engedtek. Ezeknek nagyobb szerencséjük volt, mert minden szombaton tudtak röpteni. És ezután jött az Orleansi Nemzeti Verseny. A szombati versenyzők a mi tapasztalatlan galambjainkat az asztal alá söpörték. Már hétfőn ki volt a díjlistájuk, míg a Nemzeti Versenyen még három napig stoppoltak. A mi vasárnapi galambjaink sajnos totál melléfogtak.

Ha valaki fiatalokkal versenyez, lényeges különbség az, hogy a galambok előtte háromszor, vagy tízszer voltak kosárban.

 

AMERIKA A KORLÁTLAN LEHETŐSÉGEK HAZÁJA?

Még soha nem hallottam annyi értelmetlen dolgot a galambászatról életemben, mint néhány évvel ezelőtt egy amerikai látogatásom során.

- Valaki Bricoux lakcíme után érdeklődött (Brocúox csaknem 6o éve meghalt.)

- Másnak még most is van tiszta Weggéje (A Wegge galambokat 19o3-ban elárverezték és akkor derült ki, hogy túlnyomórészt behozott galambok voltak.)

- Egy másik azt akarta tudni, mi a véleményem egy Hofkens törzs x "X1 holland tenyésztő galambjának keresztezéséről. (Hofkensnek nem volt saját törzse és azt az"X" tenyésztőt csak a külföldi újságok hirdetéseiből ismerem. Annak nemhogy törzse nem volt, de még díjlistán is alig volt galambja.)

- És ott van egy olyasmi is, akár hiszik, akár nem, hogy valaki a galambjait egészen kis időközönként féregteleníti.

NE ŐRÜLJÖN MEG AZ EMBER?

És van ott még valami, a tréning. Hihetetlen.

 

AZ AMERIKAIAK TRÉNINGEZTETIK A GALAMBJAIKAT HETI HÁROM ALKALOMTÓL, A HÉT MINDENT NAPJÁIG

Teljesen nevetséges? Akkor én is azt hittem, de nem én találtam föl a spanyolviaszt. Persze mi nem tesszük, "mert mi mindent jobban tudunk”. De ha józanul meggondoljuk, az amerikaiak sem estek teljesen a fejükre. Minden nap loo-25o km-t utazni a galambokkal, nem semmi. Aztán megkérdeztem, hogy valaki megpróbált-e olyan galambokkal versenyezni, amelyikek épphogy csak tréningeztek, hogy összehasonlítást tudjon tenni. Némelyek megejtették ezt a kísérletet. Egyszer és többet nem! Azoknak a galamboknak semmi esélyük nem volt.

 

SIKERES KISÉRLET A SAJÁT GALAMBJAIMMAL

1990-ben aztán első alkalommal rengeteget tréningeztettem a galambjaimat. Az első versenyen1008 galambbal szemben a következő képpen kezdtem: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 8. 9. 11. 13. 16. 17. 18. 19. helyezés. Egyszerűen rendellenes. Annyira rendellenes, hogy ez nem múlhat csak a minőségen. Vagyis nem egyedül. Ilyen gyakran tréningezni természetesen, nem a lusták erőssége. Azok a galambok, melyek ebben az évben az 0rleansi Nemzeti Bajnokság 2-es szériáját megnyerték, szintén ezekből az átrepülőkből kerültek ki. Egy ismerősöm a szomszéd egyesületből tudni akarta, hogy valóban van-e valami ebben a dologban. A Boúrgesi verseny hetében (szeptember végén), minden nap kosárba rakta a galambjait és elvitte. Az eredmény: 13 galambot stoppolt 1 perc alatt, de ami még fontosabb volt, szuperkorán!

 

SOK KÉRDÉS MERÜL FEL:

Az intenzív tréning és a gyakori versenyzés meghozza a  gyümölcsét, azonban ne kérdezzék, hogy miért? Azt nem tudom. Én alaposan megtréningeztetem a galambjaimat, mert az eredményre vezet. Arra a kérdésre, hogy miért vezet eredményre, egyelőre nincs válasz. Természetesen egész sor ok lehet, melyeket érdemes fontolóra venni:

·                    Hozzászokás a kosárhoz.

·                    Pormába és megfelelő súlyba repülik magukat.

·                    Gyorsabban elhagyják a feleresztési helyet

·                    A galambok magabiztossága növekszik. Bátran kiválnak a tömegből, és egyedül repülnek.

·                    Minden sikeres hazatérés pozitív tapasztalatokat ad.

Persze ezekkel nincs minden megmagyarázva, marad még néhány nyitott kérdés.

·                    Megtanulják a galambok a hazafelé vezető utat?

·                    Növeli az akaratot a dúchoz való visszatéréshez, mint állítják?

·                    Milyen távolságról kell kezdeni, milyen ugrásokkal kell növelni a távolságokat?

·                    A verseny távolságáról tréningezni, vagy nem?

·                    Egyenként, vagy csoportosan felengedni?

 

A KOSÁR AZ ISMERETLEN LÉNY.

Egyedül a kosárral való megismerkedés is nagy jelentőségűnek látszik. Gondoljunk csak arra, milyen stresszt idéz elő, amikor a fiatalokat először a kosárba tesszük. Megrémülnek, megvadulnak, és tiszta idegességből összemocskolják egymást. Milyen másképpen viselkednek ezzel szemben azok a galambok, melyek már ismerik a kosarat.

Nem győztem meg önöket? Akkor tréningeztessék egyszer a tapasztalatlan fiataljaikat egy olyan sporttárs galambjaival, melyeket már több ízben elvittek. Azok a galambok kiviharzanak a kosárból, és anélkül hogy akár egy kört is leírnának, elhúznak a helyes úton hazafelé. A tapasztalatlan galambok ezzel szemben úgy elképednek, hogy néha ki sem mernek jönni a kosárból. Zavarodottan leülnek az útra vagy az autó tetejére. Ez arra enged következtetni, hogy az első verseny sikere, már a feleresztési helyen eldől.

 

KÉPEK ARRÓL A BIZONYOS NAPRÓL

A japánok megtartották a szavukat és elküldték számomra azt a filmet, amelyet Orleansban forgattak, és amit előzőleg csak félszemmel tudtam megnézni. Az lett bemutatva, ahogyan a galambokat éppen itatták. A képeket tágra nyílt szemekkel figyeltem. A galambok tolongtak az itatóvályúhoz. És ha a galambok mohón isznak, abból azt a következtetést lehet levonni, hogy nagyon szomjasak. Azonban a szalag mutatott mást is. Néhány galamb nem ivott. Nyilvánvalóan nem, mert nem voltak szomjasak, vagy, mert nem ismerték. Pedig elhihetik nekem a szomjas galamb, ha nem tud inni a haza vezető úton hátrányos helyzetbe kerül.

 

A SZÁLLÍTÁS KÖZBEN IS TANULNAK INNI

Ahol én versenyzek a galambok a szállítókocsiban rövid ideig, mások szerint viszont túl hosszú ideig kénytelenek ülni. Még egy l00 km-es versenyre is már korán reggel bekosarazzuk őket, és csak másnap reggel van a feleresztés. A tenyésztők felháborodnak ezen, főleg meleg időben és ilyenkor az elnökség a bűnbak. Jönnek a szemrehányások, hogy a galambokat feleslegesen hosszú ideig tartják a kosárban, ahelyett, hogy felengednék."Emiatt kevesebb galambotok vész el" hangzik a védekezés,"mert eközben meg tanulnak inni".
Az Orleansi útról való hazaérkezéskor, amit a japánok lefilmeztek, az első helyen benevezett galamb jó két percet a tetőn ült. Hogy ezzel egy nemzeti első hely veszhet el, azt pontosan tudtam. Ezért nem a galambváró nézők voltak bűnösek. A galamb teljesen "kész"volt. Vagy csak egy értéktelen takarmánypocsékoló lenne, aki egy ilyen könnyű úttal nem tudott megbirkózni? Természetesen nem. Egyszerűen kimerült volt, mert a feleresztés előtt nem tudott inni.

 

FEL NEM ISMERT HIBA

Erre a magyarázat: Nem Szokta Meg!

Az első helyen neveztem, mert a kedvencem volt. És mivel a kedvencem volt, attól félve, hogy elvész többször otthon hagytam. Gyanakszom, hogy ez készítette ki. A kosárban nem tudott inni.

De gondoljunk csak azokra az idegen galambokra, melyek egyszerre érkeznek a miénkkel és szinte egyszerre ugranak is be. Első dolguk az itatót megkeresni. És az itatással a kísérőknek csupán az a feladatuk, hogy lehetőleg minden alkalmas időben töltsek fel az itatókat. Hogy a galambok abból igyanak is, arra már a tenyésztőnek kell őket megszoktatni, megtanítani. Ma már léteznek, hosszú, pálcásrendszerű, itatók, melyek ugyanúgy néznek ki, mint a ketrecben használatosak. Ebből kell itatni a fiatalokat. A nyári forróság miatt bekövetkező veszteségek ellen semmit nem tudunk tenni, de hogy a kosárban ne szomjazzanak, azért sokkal többet.

6. rész

Mindig az emlékezetemben marad egy újságcikk, melyet egy ismert tenyésztő írtgalambjainak tréningeztetéséről. Leírja, hogy galambjait fokozatosan: 3km, 5km, 10km, 15km. Stb. távolságokról engedi fel. Tette ezt mindaddig, míg egyszer az első költésű galambokkal kb. 10 km-es távolságra ment el.


És ott mi történt? Mialatt a ketreccel állt az úton azt vette észre, a második költésű galambjai, melyeket odahaza kiengedett, épp a feje felett húznak el. "Ugyan már, mit csinálok én itt tulajdonképpen"- villant át rajta a gondolat. Amire gondolt az egyértelmű. Az egészséges fiatalok sokkal messzebb húznak el a háztól, mint gondolnánk. Én magam is az elmúlt időszakban nagyon sok felesleges időt fecséreltem el, ilyen haszontalan utakkal. Nem is csinálok már ilyet.

 

AZ UGRÁSOK MA MÁR NAGYOBBAK

·    A fent említett írás alapján

·    Annak a példának az alapján, amikor tréningezetlen fiatalt tévedésből bekosarazunk, és normálisan haza jönnek.

·    A berepült galambok alapján, amit olykor sok kilométerre a házamtól felengedek és meglepetésemre, nagyon gyorsan hazarepül! Persze hozzám!

·    Annak a napnak alapján, amikor elég sok galambom sérülten ért haza. Néhány teljesen eltűnt, kettőt viszont jelentettek. Egy magasfeszültségű vezeték alatt találták 30 km-re! a házamtól. Ezek a 3-5-10 km-es feleresztések, értelmetlen melléfogások. Ez semmivel sem több, mintha valaki a galambjait az udvarról engedné fel.

 

A VERSENYEK IRÁNYÁBÓL, VAGY MINDEN ÉGTÁJBÓL, TRÉNINGEZZÜNK?

Lehetséges, hogy ebben nincs semmi különbség, én mégis a versenyirányt helyezem előtérbe. Egyébként az intenzív tréning befolyással van a vedlésre is. Ha néhány galambot valami végett kiveszünk a tréningezésből és a versenyzésből, és később összehasonlítjuk a repülő társaikkal, akkor látni a nagy különbséget a vedlésben. Ha tehát a tréningnek a kosárhoz való szoktatás, a stressz leküzdése és a vedlés lassítása a célja, akkor nyugodtan tréningezhetünk minden irányban. Megszokják a kosarat és megkapják a leckét a jövőbeni feladataikhoz. Én ezt nem merném megtenni. És az amerikaiak az ő felsrófolt galambjaikkal sem merik megtenni.

Mit mond a bölcsesség? Mindenesetre sokat tréningezni és sokat versenyezni. Hogy a fiatal galambok lassan regenerálódnak,az már túlhaladott tanítás. A keményen versenyző új generáció erre már ügyet sem vet.

 

A KÖR NÉGYSZÖGESÍTÉSE

Gyakran kapnak szemrehányást az eredményes tenyésztők, hogy galambjaikkal sokat tréningeznek. Persze ebben semmi csoda nincsen, ezt én is megtehetem. Az ilyen szemrehányásoknak semmi értelmük sincs és még kevesebb szakmai ismeret. Ugyanis nagyon sok olyan sporttárs van, aki sokat tréningezik, mégis rosszul versenyez, aki csepegteti a galambjait, és mégis rosszul játszik, aki megvilágít, elsötétít, még sincs semmi eredménye. És van mégtöbb galambász, aki jó galambokkal is rendelkezik mégis eredménytelen.

A tréning csak egy része a körnek és egyedül a tréningen keresztül még senki nem lesz bajnok. Ha valaki a sikeres tenyésztőnek szemére hányja, hogy jól betréningezett galambokkal versenyez, vagy a fiataljait leözvegyiti, akkor már nincs messze az a nap, hogy a szemére hányják, hogy sokat tesz a galambjaiért, sokat foglalkozik velük. Egyébként az ritkán fordul elő, hogy jó versenyző egy másik jó versenyzőt kritizáljon.

 

JÓ GALAMBOK KELLENEK, MELYEK TELJESEN EGÉSZSÉGESEK

Ami a kritikát illeti nem tudni, hogy milyen sötét alapon, mindenekelőtt azokat, akik a fiatalokkal kiemelkednek, céltáblának használják. Úgy beszélnek róluk, mint egyfajta "ötödik hadoszlopról", akik mindannyian valami közös titkot rejtegetnek. Mit gondolok erről?

Hogy a specialisták uralma addig fog tartani, míg az alulmaradók fel nem fogják, hogy jó galambokra van szükségük, és tenyésztőkké kell, hogy váljanak. Mondom mindezt annak ellenére, amilyen szóbeszédek és pletykálkodások voltak Belgiumban erről az utóbbi években. Nem tartom azt sem lehetetlennek, hogy a számtalan sikertelen tenyésző sokszorosan több gyógyszert pumpál galambjaiba, mint azok, akiktől a vereségeket elszenvedik. Biztosan vannak tenyésztők, akik éveken át jól versenyeztek azután évekig nem ment a dolog, ők ezt biztos jobban tudják. Akkor ment ez a nélkül? Biztosan felmerült bennük a kérdés, hogy ugyanazon galambjai lehetnek, hogy ezek ugyanúgy beleadnak mindent? Ismerek nagyon sok fiatalspecialistát és galambjait. Felvetődik a kérdés, hogy ez valami "fajta" kérdése, ami korán érik és úgy keletkezik, hogy a galambok a születési évükben hozott teljesítményük alapján lettek kiválasztva.

 

A FAJTA? BIZONYITOTTAN JÓ GALAMBOK

A legjobb fiatalt a legjobb fiatallal párosítani tulajdonképpen a legokosabb módszer. Ebből évről évre olyan galambokat kapunk, amelyek kiválóan repülnek. A nagy nevekből származó galambok tenyésztését átengedik a konkurenciának. Nagyon sok galambász hagyja magát félrevezetni a nagy nevektől.

Ténylegesen mit is jelent egy olyan "Név"? Gyakran nem többet, mint egy szép papír. Mindég és minden időben a minőség a fontos. Az injekciók és a cseppek azt nem adják, jóllehet némelyek ezt hinni szeretnének. Amikor azt állítják, hogy a siker a fiatalgalamboknál nem a minőségen múlik, azon a specialisták mérgelődnek a legjobban. De talán az is lehet hogy nem. Ez ad nekik egy biztonságérzetet. "Hagyjátok csak őket máshol keresgélni." Ebben az összefüggésben van egy mintapélda Belgiumból. Volt egy galambász, aki abban az időben nagy csodálattal kísérte Eddy Leutenez sikereit a fiatalgalambokkal, Raoul Verstraete. Mígnem egyszer egy sikeres fiatalt kapott a dúcába Eddytől és abból felnevelt egy fiatalt, ami abban az időben Nemzeti Versenyen, több mint 20 000 galamb közül l. díjat nyert.

 

EGY KIS LOGIKUS GONDOLKODÁS

A logikus gondolkodás egyik feltétele, hogy nem szabad gyorsan következtetéseket levonni. A cseppek, az intenzív tréning, a megvilágítás-elsötétítés nem vezet automatikusan a sikerhez, nagyon sokaknak kellett már emiatt csalódást megélni. Ezeket manapság már olyan sokan csinálják, hogy ez már inkább normális, ha egy győztes galamb jól trenírozott, elsötétítéssel, vagy megvilágítással lett felkészítve.

Ha a bekosarazott galambok fele vörös, nagy lesz a valószínűsége, hogy a győztes is vörös lesz. Muszáj tehát mindenkinek vörös galambot tartani, hogy nagyobb esélye legyen a sikerre? Egyáltalán nem. A 70-es években a holland állatorvos, Brink injekciója, már közmondássá vált. A galambokat már oly nagy számban injicálták, hogy alig volt lehetséges, hogy a győztes galamb ne oltott legyen. Az volt a "nonplusultra", az injekció, mondták akkoriban. Ma már erről nem is beszélnek.

 

KUTEN ÉS GORIS

A limburgi tenyésztő Kluten abban az időben, amikor ez még nem volt tiltva, nem csinált semmi hűhót abból, hogy a galambjait csepegteti. Lejátszotta a csillagot az égről. A sok majom mind utánozta, vagyis az egész környék hozzá fogott csepegtetni. Mégis Klut dominált, ugyanúgy, mint előtte. Flor Gorisról állították, hogy ő tanította a belgákat a megvilágításra. Hatalmas égőkkel világította meg a fiatalok dúcát, minek következtében azok hányták le magukról a tollat. Szeptemberben átverzett fiataljai voltak, akik viszont kőkeményen repültek. És ismét ugyanaz történt: Mindenki elkezdte utánozni. Heist op den Berg környékén késő éjszakáig fényben úsztak a fiatal dúcok. Ez sem tartott soká, mert Goris továbbra is a szőnyeg alá verte a konkurenciát. Mert neki jobb galambjai voltak, mert ő tenyésztő volt, és számára a kör kerek volt.

 

A JÓRA VAN SZÜKSÉGÜNK

Minden időhöz! 100 és 1000 km-hez, hát-és ellenszélhez, a fiatalok és az öregek versenyéhez, még ha némelyek mindég mást is mondanak.

 

7. rész

 

GYÓGYSZEREZÉS? OLYAN RITKÁN, AMENNYIRE CSAK LEHET!

 

Azok az olvasók, akik sorozatunkat végigkísérték, biztosan felfigyeltek arra, hogy a gyógyszerezésről még egyáltalán nem ejtettünk szót. Ez nem volt véletlen. Tudom, hogy ez egyéni és hihetetlenül hangzik, azonban én, ezt a területet tartom a legkevésbé fontosnak.

 

Természetesen, e nélkül nem megy, és kúrákat kénytelenek vagyunk alkal­mazni. Erősen versenyezni és soha semmit nem adni trichomonas ellen, az nem összeegyeztethető. És a nagyon kevés kúrák közül ez az egyetlen, amit a nélkül alkalmazhatunk, hogy az állatorvossal konzultálnánk. Egyéb fertő­zések esetén, bizonyos körülmények között a galambok maguktól is fel­gyógyulhatnak, azonban a trichomonasból a megfertőződött galamb a saját erejéből soha nem gyógyul ki, ha az ellen nem teszünk semmilyen intéz­kedést. És bizony a trichomonással előbb-utóbb minden galamb találkozik. A mai időkben pedig sokkal hamarabb, mint gondolnánk. A gyógyszeres kúra tehát elkerülhetetlen. Milyen gyakran? Olyan ritkán amennyire csak lehet, de akkor szakszerűen! Egy jó galambásznak egy kicsit érezni és látni kell, hogy mikor.

 

EGYÉB ÉLŐSKÖDŐ-PROBLÉMÁK

 

A kokcidiózis és a bélféreg ritkán okoz problémát a fiatalgalamboknál. Az ellenük alkalmazott gyógyszerek viszont lerontják a formát. Ezt tud­ni kell! A bélférgekre a volierben zárva tartott galamboknál kell figyel­ni. A fiatalgalamboknak más problémáik vannak. Mégpedig emésztőrendszeri problémák. Timsó, író, porbiotikum, bélkondicionáló szerek, alig-alig ha­tékonyak, én nagyon keveset hiszek ezekről.

És az un. ornitózis-komplex, a "vliesje", a légúti problémákkal, náthával, könnyező szemekkel? Nem igazán kell megkísérelni ezek gyógyítását, ha­nem nagy figyelmet kell fordítani ezek megelőzésére! Jó elhelyezés és szigorú selejtezés. Ez a gyengélkedés legtöbbször az első érzékeny fiatallal kezdődik, amelyik megbetegszik, és nem selejtezik ki, hanem megpróbálják különböző gyógyszerekkel kikúrálni. Pontosan az a tenyész­tő küzd legtöbbet ornitózis problémával, aki a legintenzívebben kezel  e betegség ellen.

 

MÉRTÉKTARTÁS. NEM FELTÉTLENÜL ERŐS OLDALA A TENYÉSZTŐNEK

Azután itt vannak az ismert, és sokszor leirt cseppek. Nem az én tisztem a gyógyszeres kezelés határait megszabni, azonban lehetséges, hogy a vedlést lassító cseppek adagolása sokkal kevésbé káros, mint azt állítják. Én azonban ismerem a galambászokat! Mértéket tartani nem az erős oldaluk, ha az eredmény elmarad! Ezért vannak a kortizon tartalmú szerek jogosan száműzve, holott ezek között kiváló gyógyszerkészítmények is vannak. Azonban ezek alkalmazásáról minden esetben állatorvosnak kell dönteni. Ezek a cseppek sokkal többre alkalmasak, mint a vedlés lassítása. Egyébkent elsötétíteni sem kell feltétlenül. Hiszen ha a fiatalok nevelnek, akkor sem vedlenek. Az ilyen galambokkal azonban egy másik probléma adódik: Nem vedlenek ugyan, de nem is repülnek a ház körül. Ezért kell őket elvinni, mégpedig a versenyei között is.

 

KIVÁLOGATÁS TÉLEN. PONTOSAN AKKOR!

Azokat a fiatalokat, melyeket január végén választanak le, mindenki elkényezteti. Ők testesítik meg a jövő reménységeit. Ők a koronái annak az erőfeszítésnek, mellyel a téli tenyésztés jár. És pontosan emiatt leselkedik jó néhány veszély: Hajlamosak vagyunk nekik több bizalmat adni, többet elnézni "Hiszen most még olyan hideg van ezeknek a kis állatocskáknak".

Egy nagyon hibás felfogás. Én már láttam fiatalokat január közepén, nyitott volierben kemény hidegben kitűnően fejlődni. Láttam azonban szintén téli fiatalokat, melyeket fűtött dúcban tartottak és nagyon rosszul fejlődtek. A fűtéssel szemben nincs ellenvetésem, azonban itt nincs rá szükség. A fűtés nagyon jó szolgálatot tesz nedves időben, de semmi esetre sem arra, hogy télen a hőmérsékletet megemelje. A téli fiatalokkal pontosan olyan szigorúnak kell lenni, mint a tavasziakkal. És az bizony nagyon szigorú.

 

EGYÉBKÉNT A TÉLI TENYÉSZTÉSŰ  FIATALOKKAL MÉG MINDIG NAGYON SOK AZ  ELŐÍTÉLET

És az bizony egyáltalán nem igaz, hogy ezek, mint öreggalambok alacsonyabb értékűek. Számtalan példa van arra, hogy télen kelt fiatal még 5 éves korában is rendkívül jó teljesítményt nyújtott. Egy ilyen galambnak nagyon jónak kell lenni.

Ha egy téli fiatal évesen csalódást okoz, annak az okát máshol kell keresni. Gyakran előfordul, hogy születési évében túl sokat követeltek tőle. A téli fiatalokkal intenzívebben és sokkal tovább lehet versenyezni, és sok tenyésztő él is ezzel a lehetőséggel. És egy olyan galamb, amelyik szeptemberben még 5oo km-en felüli utakon vesz részt, - eltekintve a kivételtől – tavasszal enged a "negyvennyolcból". A télen felnevelt fiatal egyébként alapvetően se nem jobb, se nem rosszabb, mint a többiek. És az szintén nem igaz, hogy a téli tenyésztés megterheli az özvegyeket. Talán az ellenkezője inkább igaz.

                                                                             

AZONBAN FIGYELEM! AZOKNÁL A VERSENYGALAMBOKNÁL, MELYEKKEL TÉLI TENYÉSZTÉST FOLYTATUNK, A VEDLÉS SZEMPONTJÁBÓL NAGYON ODA KELL FIGYELNI

Nagyon kell vigyázni arra, hogy a tojó másodszor le ne tojjon, mert egyébként evezőtollat dob. A következmény az után az lehet, hogy az ilyen galambot hamar "kiszámoljak", mert a vedlés nagyon előrehalad és ráadásul pont akkor, amikor a programban a legszebb versenyek vannak. A legtöbb rövidtávú versenyzőnek, ez nem okoz problémát. Ő azt szereti, ha galambjai korán formába jönnek és az öreg galambokkal, már júniusban, vagy még annál is korábban befejezi a versenyzést, hogy minden idejét a fiatalok versenyének szentelhesse. A közép és hosszú távú versenyzők nagyon szívesen lemondanak a korai formáról. William Geerts mondta egyszer, hogy semmitől sem fél jobban, mint amikor egy dúc özvegy korai csúcs formában tombol. Mert sajnos ez nem tart az egész szezonban.

Az egészség alapján történő kiválogatást egész évben folytatni kell. A gyengélkedőket, már születésüktől fogva el kell távolítani az állományból. A kevésbé vitális galambokat nem nehéz kiválasztani a többi közül. Egyetlen pillantással fel lehet őket ismerni már a fészekben. A tollazat kicsit később fejlődik, soványak, fölborzolt tollakkal ülnek és a begy, mindig csak félig van takarmánnyal. Ez utóbbi a fészekben ülő fiataloknál mindig egy rossz jel. Egyáltalán nem tanácsolom ilyen fiatalnak bizalmat szavazni. Ilyenből aligha lesz valami.

Az éppen elválasztott fiatallal is nagyon szigorúnak kell lenni. Az megengedhető, hogy egy, vagy két napig ne egyen, az után azonban olyan éhesnek kell lennie, hogy legelőször a legnagyobb szemeket csipkedje fel. Az olyan fiatallal, amelyik először nagy gonddal csak az apró szemeket válogatja ki, szintén nem sokat lehet kezdeni. Az ilyen legtöbbször csak keveset eszik, és ha este a begye nincs tele, az mindig egy rossz jel.

 

A FIATALOK NAGYON KÖNNYEN MEGFERTŐZIK EGYMÁST.

Nem egyszer előfordul, hogy egy nagyon szép rundó fiatalt tenyésztünk. Fiatalokat, melyek az elválasztáskor majd ki csattannak az egészségtől, aztán úgy hathetes koruk körül, hirtelen legyengülnek. Ebben legtöbbször trichomonas játszik szerepet és még olyan szülök esetében is, melyek a költés alatt trichomonas elleni kezelést kaptak. Az ilyen fiatalok egymást fertőzik meg.

Éppen az elválasztott fiataloknak szokásuk, hogy szorosan összebújnak. Ettől nedvesség, párásodás keletkezik, ami viszont melegágya minden kórokozónak. Némelyik tenyésztő ezt a problémát szalma-alommal próbálja megoldani. Az kevésbé kemény és hideg, mint a padlódeszka. A szalma azonban nem ideális, mert megtartja a nedvességet. Ismerek olyan tenyésztőt, aki soha nem tud addig elaludni, míg a szorosan összebújt fiatalokat szét nem rakosgatja. Ez azonban csak egy szükségmegoldás.

 

A SZÁRAZ MELEG A LEGJOBB

Saját dúcomban nagyon jó tapasztalatokat szereztem a padlófűtéssel. Csak akkor fektetem a padlóra, amikor elválasztom a fiatalokat és ráhintek egy kevés szalmát. A galambok ezt nagyon jó fogadják. És nem is annyira az - egészen gyenge – meleg végett, hanem amiatt, hogy az egész környék száraz marad. Az éppen elválasztott fiatalok számára feltétlenül ajánlom a padlófűtést.

 

8. rész

 

VITALITÁS, TERMÉSZETESEN EGÉSZSÉGES FIATALOK!

 

Az előző fejezetben leírtam, hogy melyek azok a fiatalok, melyeket bátran kiselejtezhetünk, jobban mondva ki kell, hogy selejtezzünk, mert százszáza­lékosan biztos, hogy azokból semmi nem lesz. Mi a különbség az ilyen és az olyan fiatal között, amelyik az alapkövetelményeknek megfelel, mellyel minden galambnak rendelkeznie kell.

 

Természetesen mindkettőnek vannak közös pontjaik. Hozzátéve, hogy olykor a kevésbé vitális galambnak, is sikerül a díjlistára felkerülni, azonban ez a dal rendszerint csak rövidre sikerül, mert az ilyen galamb hamar kifullad. Ezek, csak ilyen egynapos galambok. Alkalmatlanok a versenyzésre és értéktelenek a tenyésztésben.

 

EZEK A GALAMBOK A VITALITÁSBAN KÜLÖNBÖZNEK!

Vitális, természeténél fogva egészséges galamb, tele energiával, már fiatal korában jól megkülönböztethető a többitől.

Ø Ezek azok a galambok, melyek már ülőkét foglalnak maguknak, míg kortár­saik még csak a padlón szaladgálnak.

Ø Ezek a galambok elsőként mennek ki a dúcból, és elsőként kezdenek repül­ni.

Ø Ezek a galambok mindent észrevesznek, és azonnal felrepülnek.

Ø Ezek a galambok kevésbé érzékenyek a "gyermekbetegségekre", mint a többiek.

 

A LEGERŐSEBBEK A TÚLÉLŐK

Jó példa erre, hogy az egyik barátunk, már a bolondulás határán állt, mi­vel úgy látszott, fiataljai nem sikerültek. A téli kelésűek gubbadtan ül­dögéltek, alig ettek, és a széklet is a lehető legrosszabb volt. Amikor a szomszédja kiengedte a fiataljait fel viharzottak a magasba, míg az övéi alig szálltak fel a háztetőig. Nagyjából egy hónapig tűrte, azután elha­tározta magát és a legegészségesebbnek látszó 12-t meghagyta és többit kiselejtezte. Ennek az embernek, soha ezelőtt nem volt olyan jó éve a fia­talokkal, mint akkor. Ezzel a 12 fiatallal annyi helyezése volt, mint néhány olyannak, aki ennek a többszörösével versenyzett.

Az is nagyon érdekes, hogy ezek a galambok milyen hamar formába jöttek, amikor a többi már nem volt ott. Teljesen úgy nézett ki, mint ha a beteges egyedek kiemelése, mintegy gyógyító hatással volt a megmaradtakra. A későbbiekben erre a megmaradt 12 galambra egy egész állomány lett építve, melyekkel barátunk hosszú évekig nagyon sikeresen versenyzett. "A legerősebbek a túlélők", szoktuk mondani.

 

A FIATALOKNAK EGY NEHÉZ PERIÓDUST IS ÁT KELL VÉSZELNI.

 

Természetesen ezt nem szabad túlhajszolni. Egy enyhe visszaesés az általános állapotból, minden állományban felléphet. Később legtöbbször minden ismét egyenesbe jön. A fiataloknak a rossz periódusokat egyszerűen át kell vészelni. A különbséget a "nem egészséges" és a "beteg" között nem mindenki tudja ilyen egyszerűen felismerni. Némelyik tenyésztő a gyógyszeres üveghez nyúl, mert arra gondol, hogy a galambok betegek, míg mások túl későn avatkoznak közbe.

Ez mindenekelőtt egy nehéz kérdés az egészséges tenyészgalambokkal. A tenyészdúcból jó galamboknak kell jönni, azonban sok probléma is kezdődhet ott.

 

IGÉNYES VERSENYEK

Augusztus végétől szeptember közepéig vannak az utolsó versenyek a fiatalgalambok számára. Ezek legtöbbje, már hosszú távú verseny, és olykor egyik-másik bajnoksághoz meghatározó. "Résztvenni - és melyik galambokkal?" kérdi magától sok tenyésztő. A válasz természetesen galambász és galambász szerint különböző. Sok tenyésztő számára ez a verseny nem eszköz, hanem cél. Ezek teljes gőzzel ráállnak ezekre a versenyekre. Csak a pillanatra gondolnak és nem a tesztelésre váró fiatalokkal vesznek részt, hanem a legjobbakkal. Ezek az emberek a galambjaikkal bánnak el, melyeket bekosaraznak, hogy ott legyenek, de már eleve csődre vannak Ítélve.

 

A TÁVOLSÁG ALIG LEHET PROBLÉMA

Egyébként az 5oo km-es, vagy még annál is nagyobb távolság sem probléma a jó és kifejlett fiataloknak, melyek formában vannak. Ezt minden évben bizonyítják azok a versenyzők, akik galambjaikat - szószerint - mint "gyöngyfüzér", úgy stoppolják. Míg néhány évtizeddel ezelőtt egy félórás díjlista egy 5oo km-es útról elképzelhetetlen volt, ma már realitás. Még egy ellenszél sem tudja útját állni egy ilyen jól sikerült versenynek. A specialistáknak kevesebb veszteségük van ezekről az utakról, mint sokaknak alig l00 km-ről. Következésképpen, csupán a távolság miatt nem szabad kihagyni.

 

SOK MINDEN MEGVÁLTOZOTT

Különböző okok miatt úgy tűnik az elmúlt években sokkal több fiatal vész el mint azelőtt. Mindenekelőtt az első utakon. Később már nem jelentkeznek ilyen nagyarányú veszteségek. Ebből a következő dolgokra lehet következtetni:

Ø A fiatalgalamboknak szükségük van tapasztalatokra.

Ø Az első utakra valószínű sok olyan galambot kosaraznak be, melyek nem teljesen egészségesek.

Ha valaki már hétfőn tudja, hogy mindaz, ami mozog szombaton be lesz kosarazva, az valamit fordítva csinál. Egy héttel a kosarazás előtt a kondíciót nem lehet megítélni és annak a galambnak a kondíciója, amelyikkel versenyezni kívánunk, soha nem elég jó! Gyakran a rossz teljesítmény együtt jár a veszteséggel, amire már a tréningeknél jelzést kapunk.

 

A SZÁKNYAKBAN SOK KILOMÉTRNEK KELL LENNI

Hosszútávon olyan fiatallal versenyezni, ami előtte még semmi teljesítményt nem hozott, értelmetlen. De éppen olyan értelmetlen résztvenni olyan galambbal, amely nem rendelkezik kellő tapasztalattal. A szükséges kilométernek benne kell lenni a szárnyakban. Például olyan fiatalgalamb, amelyik csupán néhány rövidtávú versenyen vett részt és ennek ellenére élhelyezést repült hosszútávon, csak kivétel.

 

TAPASZTALATOK VEDLŐ GALAMBOKKAL

Magam rossz tapasztalatokat szereztem olyan galambokkal, melyek az orruk felett és a fülnél vedlettek. 1985-ben volt két fiatal tojóm, Fészektestvérek, akik csodálatosan repültek. Az Orleansi bekosarazás előtt néhány nappal megmutattam őket egy Belgának. "Hagyd őket otthon", mondta röviden. "Ezek nem fognak díjat repülni". Ezek a galambok azonban olyan jó repültek és olyan egészségesek voltak, hogy a tanácsot elengedtem a fülem mellett. Két elsőnek nevezettként kerültek a kosárba. Totál bedobás! Az eredmény fantasztikus volt. Nemzeti 1-vel kezdtem, de volt egy „azonban". Mindkét elsőnek nevezett tojó kimaradt.

 

VALAMI KIEGÉSZÍTÉS? EGY JÓ TENYÉSZTŐ CSAK KEVESET AD!

Ha van az embernek késő nyáron még elég fiatalja, amelyik bőségesen ontotta a kilométereket, és előzőleg bebizonyította, hogy klasszis és jó formában van, azt egész nyugodtan elküldhetjük hosszabb utakra is. A rizikó, hogy elveszítjük nem nagy, mert jó fiatalgalamb, amelyik formában van, sokat tud.

Tehetünk még valamit, hogy a formát fokozzuk? Azon a véleményen vagyok, hogy a formának már ott kell lenni. A Nemzeti Versenyeket csak ritkán, vagy talán soha nem nyeri olyan versenyző, aki még korábban semmilyen teljesítményt nem mutatott fel.

Ajánlható esetleg egy vak kúra trichomonas ellen. Egyéb gyógyszer? Anti-biotikum például? Ha az embernek el kell kezdeni "doktorkodni", akkor már valami nincs rendben. Némelyik tenyésztő kontroll képen szemcseppeket használ. Ha a cseppek nem szívódnak fel azonnal, a fej nem "tiszta" és az ilyen galambot otthon hagyja. Egyébként színesített cseppekkel megy ez a legjobban.

Egy jó tenyésztő az ilyen kisegítő szereket nem tartja szükségesnek. Azt az első pillantásra látja, hogy a galamb formában van, vagy nincs. Ő a motiválással dolgozik, ami a dúc és a territóriumhoz való kötődésen nyugszik.

 

9. rész

 

"MOTIVÁCIÓ": A VARÁZS-SZÓ A FIATALGALAMBOKNÁL

 

Számtalan lehetőség van a fiatalok motiválására: Másik galambokat hoz_ni a dúcba, a fiatalokat egy másik dúcba átrakni és onnan bekosarazni, plusz ülőkéket berakni a dúcba, vagy ülőkéket kivenni a dúcból – csak, hogy néhány példát említsek.

Minden trükköt fokozatosan kell felépíteni. A fészektálat például nem toljuk hirtelen a galamb alá. Ezt nem a pakolás napján kezdjük, hanem már néhány nappal előbb.

Soha nem szabad fészekre hajtó, vagy ideges galambot bekosarazni, sem öreget, sem fiatalt. Mindent egybe vetve a fiatalokkal való versenyzésre sok időt kell szentelni, ha az ember azon komolyan rész kíván venni. Csak egyszer kell csodálkozni. A "specialista" olyan ember, aki vagy otthon van, vagy van segítsége. A fiatalokkal eredményesen versenyezni, már egyfajta művészetnek számit.

 

A SIKERT MÁR ELŐRE MEG KELL ALAPOZNI

Gyakran lehet hallani, hogy az utolsó út - mint a Belgáknak Bourges, vagy a Hollandoknak Orleans - az egész szezont helyrehozza. Ezt megelőzően nem futott a szekér, de most végül minden stimmelni fog. Azonban azok a galambok, melyek előzőleg bebizonyították, hogy nincsenek formába, azokat nem lehet néhány napon belül a helyes útra téríteni. Ha a galambokat semmi nem hozza olyan állapotba, akkor a remény, hogy ezen a fontos utolsó úton egy kiváló eredményt hoznak, nem más, mint tiszta spekuláció. Ezzel az alkalommal is ugyanazok az emberek fognak villogni, akik előtte is remekük szerepeltek. A rendezők, érthető módon minél több galambot szeretnének a kosárba rakni. Ha a fiatalok korábban nem jöttek, azt tanácsolom dobjuk be a törülközőt, és ne tegyünk egy utolsó őrült kísérletet, hogy a gyógyszeres üveghez nyúlunk.

Teljes egészében egyetlen versenyre koncentrálni, egy olyan dolog, amit én egyáltalán nem tanácsolok. Ezzel még a legjobb szelet is csak maga ellen fordítja és a legjobb formában lévő galambnak is bottal ütheti a nyomát. Az egyesületben jól játszani elegendő a jó galamb, amely formában van. Azonban a nemzeti mezőnyben élben lenni, ez nem elegendő. Ahhoz még sok szerencse is kell, a szél nagy szerepet játszik, az embernek jó " helyen" kell lenni.

 

TAKARMÁNYOZNI HIBA NÉLKÜL

Ha a galambok formában vannak, tulajdonképpen csak egy probléma marad: Semmilyen hibát nem szabad elkövetni. Például a takarmánnyal. Éppen olyan nagy hiba éhes galambot bekosarazni, mint totál tele beggyel. Ne etessünk tehát soha közvetlen a pakolás előtt. A galambok akkor éhesek és túl sokat esznek, mivel az előző etetés már rég volt. De az a veszély is fennáll, hogy a kosarazás előtt már nem isznak. Következmény az, hogy szomjasan kerülnek a kosárba és az autóba ez már nem is lesz jobb. Ehhez azután jön egy forróság, és a galambot elfelejthetjük. Az ilyen galamb a hazavezető úton elsőnek fog leszállni, ha meglátja a vizet.

 

A GALAMBOKNAK EGYSZERŰEN FORMÁBAN KELL LENNIÜK

Az olyan galambot, amelyik túl sokat ivott a legjobb, ha otthon hagyjuk. Hogy ez fiatal, vagy öreg galamb, teljesen mindegy.  Az ilyen galamb még nincs formába, ennek valami hiányzik. A kék mellhúsú galamb is nagyon kétséges győztes jelölt. Egyébként ezt nagyon ritkán ellenőrzöm. Ha a pehelytollakat a mellcsont mentén szét kell fújni, ott már nincs valami rendben. Egy galambnál, amelyik formában van magától kell szét csúszni, ha a mellcsonttarajt végig simítjuk.

 

MILYEN HOSSZÚ LEGYEN EGY SZÜNET?

Hogy egy fiatalgalambot, hosszú távú verseny előtt egy héttel még be lehet pakolni? Erről megoszlanak a vélemények. "Otthon hagyni", mondja az egyik, "kosárba vele", vélekedik egy másik. Én csak a példa kedvéért néhányszor megtettem. Galambot küldeni, galambot otthon hagyni, például az Orleansi Nemzeti verseny előtti hétvégén. Nem volt semmi különbség. Azt azonban el kell mondani, hogy az otthon maradt galambot privát elviszem. Ennek nem fontos nagy távolságnak lenni. Három hét pihenő azonban már mindenét a visszájára fordít.

 

VEDLÉS; A KRITIKUS 5. TOLL

Jóllehet, olykor látunk olyan fotót győztes galambról, melynek nincs "tele" a szárnya, hiányozhat is nyugodtan egy evező, azzal a feltétellel /magától értetődik, hogy nem elsötétített fiatalról van szó/, hogy ez nem az ötödik. Az ötödik toll kiesése után beindul a fedőtollak vedlése, és az a galamb, amelyik a fedőtollait kihullatja éppen olyan kevésbé esélyes a díjra, mint amelyik az orra körül és a fülénél vedlik.

 

A LEGFONTOSABBAKAT MÉGEGYSZER FOGLALJUK ÖSSZE

Sorozatunkat zárjuk néhány pont felsorolásával, melyek a fiatalokkal való versenyzésben nagyon fontosak:

- A fiatalgalambokat a tojásból kikelésüktől a természetes egészség alapján kell kiválasztani. Minél szigorúbb ez a szelekció, annál kevesebb problémánk lesz a későbbiekben, és annál kevesebbszer kell az állatorvos tanácsát kérni.

 - Amikor a fiatalok néhány hónaposak, nem szabad nehéz takarmánnyal etetni. Legalább egynegyed, vagy egyharmad diétás keveréket adjunk a takarmányhoz

- A fegyelem feltétlenül fontos. Az olyan galambok, melyek nem jönnek be rendesen, rosszul lettek nevelve.

- A fiatalokat alaposan meg kell tréningeztetni. Már a kosárral való megismerkedésnek is nagy jelentősége van. Magától értetődik, hogy olyan fiatalt, amelyik nincs rendben, soha nem szabad tréningeztetni. Azt, hogy rendben vannak, mutatják azzal, hogy a ház körül spontán és hosszan repülnek. Az első ismerkedés a kosárral erős keleti szélben, játék a tűzzel, még akkor is, ha egyébként az időjárás megfelelő. És nagy tévedés abból kiindulni, hogy csak a rossz galamb vész el.

- Ha a fiataloknak a versenyszezon már elkezdődött, nem tesz jót a pihenés. Ellenkezőleg: repülniük kell minden hétvégén.

- Amelyik fiatal vedlik, annak nincs esélye. Az elsötétítésnek az előnye, hogy minden galambot kosarazhatunk. Ha a fiatalgalambok fiókán ülnek, szintén nem vedlenek, azonban itt az a probléma, hogy ezek maguktól nem tréningeznek, tehát őket privát minél többször el kell hordani.

- Akár fészekről, akár a nemek szerinti szétválasztással jó eredményeket lehet elérni. A különbség abban áll (hátrány), hogy a fiatalok fészekről nem tréningeznek, míg az elválasztott galambok nagyon jó repülnek a házkörül. Nincs más háta, mint mondtuk, a tenyésztőnek kell magát aktivizálni. Viszont lényegesen nehezebb az előre nevezett galambok kiválasztása azok közül, melyek nemenként vannak szétválasztva.

- Azt nem hiszem el, hogy a fiatal galambokat hónapokon keresztül, ugyanazzal a módszerrel motiválni lehet. Hosszú időn keresztül szétválasztott galambokkal versenyezni, nem látszik jónak. Egyik költés a másik után épp úgy nem alkalmas. Azt gondolom, hogy egy kombináció a legjobb: egy ideig fészekről, egy ideig szétválasztva. A sorrend nem játszik szerepet.

 

VÉGEZETÜL

A sorozaton belül egy pontról nem beszéltem, hogy hogyan ismerhető fel a legjobb fiatalgalamb. Ez azonban nem véletlen! A vitalitást, az egészséget fel lehet ismerni, a minőséget azonban nem. Az az egyre nagyobb számú fiatalgalamb, amelyik egyre több sporttárs háza körül repül az élő bizonyítéka a bizonytalanságnak és a tudatlanságnak, még maguknál a legnagyobb mestereknél is. A galambokat olyan hiányosságokkal, mint sprőd tollazat, egyensúlytalan testfelépítés, rossz torok, gyenge egészségi állapot ki lehet selejtezni. Azonban, ha ezután még száz perfekt kinézetű fiatalgalamb megmarad, a reális valóság még mindég úgy néz ki, hogy azok között csak nagyon kevés jó van. És hogy melyik az, azt senki nem tudja megjósolni.

 

VÉGE